A magyar meddőségi ellátás nagyjai - portré Dr. Fancsovits Péterről

A magyar meddőségi ellátás nagyjai - portré Dr. Fancsovits Péterről

A termékenységi vagy nemzőképességi zavarokért felelős tényezők nagy részét nem tudjuk befolyásolni, ugyanakkor vannak olyan körülmények, amelyek változtatásával eredményesebb lehet a kezelés, vagy akár természetes úton is bekövetkezhet a várandósság. Könnyen gondolhatjuk természetesnek is a napjainkban elérhető korszerű meddőségkezelési eljárások létét, viszont nem szabad megfeledkezni az orvostudományban ezen a téren bekövetkezett nagyléptékű fejlődéséről és a folyamat főszereplőiről, köztük szülész-nőgyógyász szakorvosokról, IVF-specialistákról és embriológusokról, utóbbiaknak ezúttal kiemelt figyelmet szentelve.

A Heti TV „A magyar meddőségi ellátás nagyjai” című sorozata azokra a hazai meddőségkezelés megteremtésében meghatározó szerepet betöltő szakemberekre kívánja ráirányítani a figyelmet, akiknek munkássága elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Magyarországon is magas szintű ellátás jöhessen létre, személyük azonban ezidáig kevésbé került reflektorfénybe. Ezúttal Dr. Fancsovits Pétert, a Semmelweis Egyetem tudományos tanácsadóját, klinikai embriológust, laborvezetőt ismerhetik meg, akinek a személyén keresztül is kiderül, hogy például egy lombikeljárás sikere milyen sok embertől függ, egy igazi „csapatjáték”, ahol a laboratóriumban dolgozó munkatársak teljesítménye nélkülözhetetlen. Az interjút Dr. Klement Zoltán készítette.

A sorozat korábbi beszélgetéseinek videó változatát megtekinthetik ITT.

Dr. Fancsovits Péter a Semmelweis Egyetem tudományos tanácsadója, klinikai embriológus, laborvezető

A sorozat korábbi részeiben általában az érettségi környékével kezdtük a beszélgetést, most legyünk rendhagyók abból a szempontból, hogy elsőként helyezzük el az embriológus szerepét a meddőségi ellátásban.
• A meddőségi ellátásban nagyon sokan részt vesznek: alapvetően, amiről mindenki tud, hogy szülész-nőgyógyász orvosok, szakdolgozók. De emellett ott van egy másik rész, ami nagyon nagy feladatot kap a meddőség kezelésében, és ez a laboratóriumi háttér, a laboratóriumi munka. A klinikai embriológia gyakorlatilag ezt foglalja magában, tehát minden olyan feladatot, ami a meddőség kezelésével összefügg: az ivarsejtek kezelése, a petesejtek megtermékenyítése, az embriótenyésztés, az embrió beültetés, az embrióknak vagy egyéb reproduktív szöveteknek a fagyasztása, tárolása, később felolvasztása, tehát ezek a gyakorlati feladatok, amikkel a klinikai embriológus foglalkozik.

Tehát, ha jól gondolom, egy csapatnak egy nélkülözhetetlen tagja az embriológus vagy biológus és mindenki, aki a laborban dolgozik, hiszen e nélkül sikerről, eredményről aligha beszélhetnénk. 
• Így van és azt szoktuk mondani, hogy a meddőség kezelésének az eredménye éppoly mértékben függ az orvosi munkától, mint a laboratóriumi háttértől.

Menjünk vissza akkor a kezdeti lépésekhez: 1986-nál járunk, Pannonhalmi Bencés Gimnázium, az érettségi megszerzése. Itt mikor körvonalazódott a szakmai irányválasztás, hogy merre történjen a továbbtanulás, hiszen annyi mindenből lehet ilyenkor választani?
• Így van! Az én pályám azért nem volt olyan egyenes, hogy röviden el tudjam mondani. Az érettségi körül eldöntöttem valamit, de ez sokkal régebben alakult ki, egész kisgyerekkoromban. Városi gyerek vagyok, Budapesten születtem, ott éltem nagyon sokáig. Egy falusi nyaralás során gyakorlatilag beleszerettem az állatokba, a növényekbe, a természetbe, és egészen kisiskolás fejjel elkezdtem rajongani a biológiáért. A nagyobb testvéreimnek a biológia könyveit olvasgattam esténként, és egész életemben ez érdekelt. Egy izgalmas fordulat volt az életemben, amikor Pannonhalmára kerültem, ami akkor az ország egyik legjobb iskolája volt. Ott egy nagyon jó biológia tanárom lett, aki kitűnő ember, kitűnő tanár volt és ezt a rajongásomat, ezt az érdeklődésemet ott teljes mértékben ki tudtam használni. Igazából szinte csak a biológia érdekelt a gimnáziumi évek alatt is. Tehát ez volt az indíttatás. És olyan egyetemet kellett választanom, ahol ezzel tudok foglalkozni. Ezen azóta is gondolkozom, hogy miért pont az agráregyetem lett, hiszen végülis a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre jelentkeztem. Felmerült még más is, az erdészeti egyetem. De valahogy ez lett a döntés. És ez még egészen más irány volt, mint amerre a későbbiekben kanyarodott az életem. De ott is megtaláltam azt a területet, ami engem kifejezetten érdekelt.

Otthon egyébként ez a választás mekkora támogatást élvezett? Hiszen nyilván ilyenkor előfordulhatnak olyan szülői kijelentések is, hogy fiam keress valami olyan szakmát, amiből meg tudsz élni! Vannak sztereotípiák, amelyek alapján párosítják egy-egy szakmával, hogy milyen jól jövedelmező és biztos megélhetést jelent. Ha valaki a biológia tanulmányok irányába indul el, akkor nem vagyok benne biztos, hogy pont a legnagyobb bevételi forrást jelentheti, ha csak az anyagi részét nézzük.
• Igen, nálunk a családban valahogy nem ez volt az elsődleges szempont. Én azt tanultam a szüleimtől és ezt adom tovább az én gyerekeimnek is, hogy abba az irányba menjünk, azt tanuljam, azzal foglalkozzak, ami ténylegesen érdekel, és aztán valahogy majd megoldódik a többi.
Ez egy kiváltságos helyzet mindenképpen.
• Így van! És ezt nagyon fontosnak tartom, hogy nekem volt egy érdeklődésem, és igazából majdnem teljesen mindegy volt, hogy melyik egyetemre megyek, természettudományos területre. Ott biztos, hogy megtaláltam volna a saját érdeklődési körömet.

Az agrártudományi egyetemmel rögtön bevált minden számítás, hogy igen ez a jövőkép, erre van szükségem? Hiszen nyilván más az, amikor valaki gyermeki fejjel rajong valamiért, és más az, amikor valami nagyon is komollyá válik, hiszen egy pályafutást dönthet el.
• Én ott megtaláltam azokat a területeket, amik érdekeltek. Az állatélettan volt elsősorban ez a terület, de volt azért egy-két véletlen is a pályám alakításában. Fölvettem egy szabadon választható tantárgyat: házimadarak szaporodásbiológiája. Ez annyira megtetszett nekem, hogy én onnantól kezdve csak ezzel foglalkoztam. Annál a professzornál, az ő tanszékén kezdtem tudományos diákköri munkát végezni, tehát ott kezdtem igazából kutatómunkával foglalkozni: házimadaraknak a hormonális működésével, hormonális szabályozással foglalkoztunk abban az időben.

Ekkor még fel sem merült, hogy a humángyógyászatban lesz majd egyszer bármilyen szerepe? Hiszen ugye itt állattenyésztési szakirányról beszélhetünk, utána a tanárképző intézetbe járt, majd PhD hallgató is lett, szintén itt az egyetemen. Még nem igazán látom, hogy a humán vonal érvényesülne.
• Nem, egyáltalán nem. Akkor még az állatbiológiai kutatás érdekelt, amivel foglalkoztam, és mellette a tanárképzés volt talán egy kicsit a humán irány. Ez az egyetemen egy olyan lehetőség volt, hogy az ötéves képzés mellett föl lehetett venni még a tanár szakot is, hogy majd esetleg mezőgazdasági tantárgyakat tudjunk tanítani középiskolában.

Erre az egyetemre mennyire volt nehéz bekerülni? Mondjuk egy jogi egyetemre, orvosi egyetemre bejutni már önmagában egy kisebb csoda lehet. Itt, ebben az esetben mennyivel kellett az átlaghoz képest jobban teljesíteni?
• Ezt nem tudom, hogy a többi egyetemen mekkora tolongás volt, tehát mondjuk egy kertészeti vagy erdészeti egyetemen. Ide a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre azért volt túljelentkezés, jól kellett szerepelni a felvételin, és így azért fel kellett készülni arra a felvételire annak idején.

Nézzük meg akkor a szakmai tevékenységet is, még mindig maradunk Gödöllőn: Állatnemesítési Kutatócsoport és Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Állatbiotechnológiai Intézet, Embriológiai Laboratórium - így pontos a megnevezés. Itt mi történt, ide hogyan került?
• Amikor befejeztem az egyetemet, akkor indult Magyarországon a doktori, tehát a PhD-képzés, és én az első évfolyamba felvételt nyertem, PhD hallgató lettem. Akkor még házimadarak szaporodás-biológiájával foglalkoztam. És itt jött egy egészen véletlen esemény, ami aztán meghatározta az egész sorsomat. Az egyetemen akkoriban egy új tangazdaságot hoztak létre. És ebbe a tangazdaságba terveztek egy szarvasmarha telepet is. Annak a professzornak, aki a tangazdaságot felépítette és el szerette volna indítani, volt egy nagyon újszerű ötlete. Az Amerikai Egyesült Államokból szeretett volna szarvasmarha embriókat behozni. Az ottani jól tejelő genetikai állományú teheneket szerette volna embrió formájában, mélyfagyasztva behozni Magyarországra és itt beültetni. Ebből alapozta volna meg az ottani állományt. Keresett valakit, aki kimenne az Egyesült Államokba és megnézi, hogy mit is kell csinálni egy ilyen szarvasmarha embrióval. Hogyan lesz abból majd kis boci? És engem talált meg, engem kérdezett meg, hogy volna-e kedvem kimenni? Friss diplomás kutatóként még csak nem is álmodtam ilyen lehetőségről, úgyhogy örömmel elfogadtam, és kimentem másfél hónapra Wisconsinba, a Wisconsini Egyetemre, ami az ottani biotechnológiának és szarvasmarhatenyésztésnek az egyik fellegvára volt. Ott nagynevű professzorok mellett, egy jó nevű laboratóriumban sikerült megismerni ezt a technológiát, tehát a szervezeten kívül megtermékenyített petesejtekből hogyan lesznek embriók és azoknak az embrióknak a kezelését, a fagyasztását, a felolvasztását, ezt az egész in vitro fertilizációs technológiát ott ismertem meg az Egyesült Államokban.

Nyilván vékony jég és csak óvatosan merem egymás mellé tenni az állati és az emberi eljárásokat, de ha hasonlítani kellene az embriókkal való foglalkozást és mindent, ami ezzel kapcsolatos, akkor milyen párhuzamokat és akár nagy különbségeket lehet felfedezni? A beszélgetés során egyszer csak majd a Semmelweis Egyetemen kötünk ki, ahol laborvezetőként dolgozik. De még előtte nézzük meg, hogy a különbségek vagy éppen az azonosságok milyen mértékűek?
• Egyrészt, amikor én hazajöttem az Egyesült Államokból, akkor felismertem, hogy ott valami olyasmit tanultam, amit nem sokan tudnak Magyarországon. Egy nagyon szűk kör volt, aki hallott már erről, aki ezzel foglalkozott, és meg kell mondani őszintén, hogy nincsenek nagy különbségek. Tehát az a technológia, amit ma a humán gyógyászatban használunk, az mind az állatkísérletekből és az állatbiotechnológiából jött valamikor, legalábbis a hőskorban mindenképpen így volt. Ma már a humán egészségügyben is zajlanak komoly fejlesztések, amiket esetleg utána az állatbiotechnológia vesz át, de akkoriban még ez egy olyan technika volt, amit egér kísérleteken dolgoztak ki, utána gyakorlatilag iparszerűen használtak főleg az Egyesült Államokban, az állattenyésztésben, és onnan vette át a humán gyógyászat.

Az állattenyésztésben ezeket a kutatásokat, fejlesztéseket elsősorban mi motiválja, hogy még jobban tejelő tehén legyen? - és akkor egy gyakorlati példát mondtam, mert nyilván a humán vonalon, valami teljesen másról van szó, a család kiteljesedéséről. És emiatt egészen más szempontok szerint kell előre menni, és akár még az etikai és más hasonló szabályokat is ide helyezhetjük. Ha jól gondolom, akkor az állattenyésztési vonalon sokkal nagyobb a szabadság.
• Igen, ott nagyobb a szabadság, és elsősorban ezt a 80-as években az motiválta, hogy nagyobb termelékenység legyen, jobban tejelő teheneket tudjanak nagyobb mértékben tovább szaporítani, tehát ez volt az elsődleges, gazdasági haszonról volt szó. És sok mindent leegyszerűsített, nem élő állatokkal kereskedtek már akkoriban, amikor én az Egyesült Államokban jártam a 90-es években, hanem lefagyasztott embriókkal és ez azért megváltoztatta az egész folyamatot.
Az embriófagyasztás, a szállítás, ugyanúgy történik, mint az emberi embrióknál? Azonosak a technikai feltételek?
• Igen.

1998-at írunk, amikor belépett a Semmelweis Egyetem kapuján, hogyan került ide Gödöllőről?
• Megint csak egy véletlen esemény volt. Én akkor nagyon benne voltam a szarvasmarha embriók előállításában, kutatásában. Éppen a gyöngyösi vágóhídról tértem vissza egy rozzant Ladával, ami útközben elromlott, de nagy nehezen visszaértem az intézetbe, hogy megkezdjük az aznapi kísérleteket, az embriók előállítástát. Ott várt az asztalomon egy kis cédula, hogy Urbancsek János keresett a Semmelweis Egyetem Szülészeti Klinikájáról. Nem tudtam mire vélni a dolgot, aztán fölhívtam és elmondta, hogy szeretne velem beszélgetni, mert szüksége lenne egy embriológusra a klinikára.
Urbancsek János professzor úr nevét azért is említsük még itt, mert ő sugallta, hogy ez a beszélgetés-sorozat így lenne teljes, hogyha egy embriológussal is átvesszük, hogy mi mindent kell tudni például a lombikeljárásról, hiszen a siker fele az pont Önöknél van.

Ezután a Semmelweis Egyetemen mi történt, ott egyik lépésről a másikra elindult egy újabb karrier?
• Akkor elindult egy beszélgetés-sorozat Urbancsek professzor úrral, aki immár 26 éve a főnököm, a mentorom, és nagyon sok mindent köszönhetek neki. Sokat beszélgettünk mielőtt megszületett ez a döntés, hogy otthagyom az addigi munkámat és áttérek a humán in vitro fertilizációra és a szülészeti klinikán kezdtem dolgozni.

A labor megvalósítása és működése tekintetében melyik fázisában csatlakozott be a Semmelweis Egyetemen ebbe a munkafolyamatba?
• A Semmelweis Egyetemen az Asszisztált Reprodukciós Osztály akkor már több mint négy éve működött. Volt egy kialakított labor, az egész osztály már évekkel korábban kialakításra került, tehát volt egy jól működő rendszer, és oda kerültem be embriológusként. Egy nagyon izgalmas időszak volt. Egy sajnálatos esemény motiválta ezt, hogy engem oda hívott professzor úr. Az akkori laborvezető beteg lett és nekem őt kellett pótolni, és volt egy olyan időszak, amikor egy laborasszisztenssel együtt ketten dolgoztunk. Én tulajdonképpen tőle tanultam meg mindent és ez egy nagyon nehéz, de nagyon izgalmas év volt, amikor odakerültem és beletanultam, belerázódtam az egészbe. Nyilván volt sok ötletem, elképzelésem, amit a korábbi munkám során tapasztaltam, de akkor az első időszakban az volt a legfontosabb, hogy átvegyem, megtanuljam az ottani rendszert, és működtessem ugyanolyan szinten, ahogy az addig is működött.

Itt volt egyfajta eredményességi elvárás? Hiszen nyilván innentől egészen más szempontok mentén kellett működni, lesz-e baba a végén vagy nem, feketén-fehéren kimondható az eredmény. Ez a mindennapokban jelentett-e valamilyen változást az Ön számára?
• Ez egyértelmű, hogy van egy eredményességi elvárás, de úgy érzem, ez akkor az én szintemen és azóta is nem arról szól, hogy százalékoknak kell megfelelni, hanem van egy laboratóriumi eljárás, mondjuk úgy, hogy egy protokoll, ami tartalmazza azokat a jó megoldásokat, amiket alkalmazni kell és alkalmazni lehet. És az elvárás inkább az, hogy ezeknek megfeleljünk, hogy a megfelelő módszereket válasszuk, megfelelő módon végezzük a kezeléseket, és akkor az eredményesség sem marad el.

Itt az elmúlt évtizedekben – akár technológiai szempontból – mekkora változások zajlottak le?
• Óriási változások zajlottak le, én még úgymond a hőskorban kerültem be erre a területre.
Ezért is van itt ebben a beszélgetésben!
• Csak egy példát had említsek: azokat a szövettenyésztő tápoldatokat, amikben az embriókat tenyésztjük, amikkel próbáljuk modellezni a női szervezetben lévő körülményeket, azokat a tápoldatokat még 25 évvel ezelőtt mi magunk készítettük. Órákat töltöttünk vele, hogy analitikai mérlegen az egyes összetevőket kimértük, összeöntöttük, feloldottuk, leszűrtük, mindenféle vizsgálatokat végeztünk, sterilitást, hogy véletlenül se legyen semmi probléma a későbbiekben, és utána kerülhettek ebbe bele az embriók. Ez azóta megváltozott, most már nagy biotechnológiai cégek gyártják nagyon szigorú minőségellenőrzés mellett ezeket az oldatokat. Megvesszük készen, csak felbontjuk a kis üveget és használjuk.
De őrzik is a titkot, tehát nem tudjuk, hogy pontosan mi van benne.
• Így van, de a mai - mondjuk a fiatalabb - generáció ezt el sem tudja képzelni, hogy milyen az, amikor péntek délután azt mondjuk, hogy jó most befejeztük a munkát, de jövő hétre már nincs oldatunk, úgyhogy ma délután még nekiállunk oldatot készíteni és esetleg este 8-ig ott voltunk a laborban, hogy összemérjük a következő egy-két hétre való oldatot.

Mindig elmondjuk ezekben a beszélgetésekben, hogy a gyermekvállaláskori életkor mennyire kitolódott és minél inkább 40 éves kor felé tart az ember, annál inkább problémát jelenthet a várandósság elérése és a gyermek megszületése. Ezt a gondolatkört az embriológus szemszögéből hogyan látja?
• Igen, ez nem titok, hogy a hozzánk forduló betegeknek az átlagéletkora folyamatosan és drámaian növekszik. És erről mi nap, mint nap beszélünk, hogy mit lehetne tenni, hogy valahogy a fiatalok felé ezt közvetíteni tudjuk, hogy nem 40 éves kor után van a gyermekvállalásnak az időszaka, hanem valahol fiatalabb korban.
De mit lát ebből embriológusként, amikor a mikroszkóppal dolgozik?
• Igen, embriológusként mi ezt kőkeményen érzékeljük. Tehát az életkornak az előre haladása azzal jár együtt, hogy a kezelőorvosok bármit próbálnak, bármilyen gyógyszeres kezelést, hormonális stimulációt, mégis csak kevesebb petesejtet tudunk nyerni ezektől az idősebb betegektől. Azoknak a petesejteknek a minősége is gyengébb lesz, kisebb eséllyel fognak megtermékenyülni, nem fejlődnek olyan szépen, ahogy a fiatalabb betegeknek az embriói, ennek megfelelően kevesebb szépen fejlődő embrió áll rendelkezésre beültetéshez és nyilvánvalóan az egész abban csúcsosodik ki, hogy az eredményesség is sokkal, de sokkal gyengébb lesz. Drámai ez a csökkenés, tehát amíg 40 éves kor alatt akár 30-40-50%-os eredményességről is beszélhetünk, addig 42-43 éves korban ez már 10% alá esik. Van egy olyan határ, ahol már – azt nem mondhatjuk ki, hogy nem érdemes megpróbálni, de – az esély 1-2% körül van, hogy egyáltalán terhesség létrejöjjön, de hogy ténylegesen gyermek szülessen belőle, az már nagyon-nagyon közel van a nullához.

Mennyiben segíthet, ha mondjuk valakinek huszonéves korában fagyasztják le a petesejtjét vagy akár már az embriót, majd később kerül beültetésre? Ha jól gondolom, akkor az életkorban megfelel a huszonéves korának és akár az eredményesség is nagyobb lehet. Ugye sok esetben ez jelentheti a termékenység megőrzését egy onkológiai kezelés után, de ez szintén az embriológus szemszögéből hogyan néz ki?
• Igen, most embriológiai vagy biológiai oldalról nézve ez jelenthet megoldást és ezzel sokan élnek, főleg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, hogy fiatalabb korban lefagyasztatják a petesejtjeiket és ezek az úgymond fiatal petesejtek sokkal nagyobb eséllyel jelentenek majd megszületendő gyermeket, mint egy 40 éves korban nyert petesejt. De azért én ezzel óvatos lennék, ezeket a beavatkozásokat megtartanám az egészségügy által javasolt esetekben, és nem a beteg saját kérésére. Persze ilyen is előfordulhat, de nem lenne egy jó tendencia, hogy a fiatalokat erre buzdítsuk, hogy fagyasztassátok le a petesejtjeiteket és majd később vállaljatok gyereket. Nem! Fiatal korban kell gyermeket vállalni és minden a maga idejében történjen és akkor nem lesz szükség ezekre a beavatkozásokra.

Ugye a bulvársajtóban sokszor lehet olvasni, hogy valaki jóval 40 éves kor felett gyermeknek adott életet, akkor általában a cikkből csak az marad ki, hogy kinek a petesejtjéből, de nyilván a donáció egy egészen más kérdéskör lenne.
Ha egy kicsit még a tanulmányokhoz, tapasztalatokhoz visszatérünk, akkor beszélhetünk akár Angliáról és még számos más országot megemlíthetünk. Merre, milyen tudásra sikerült szert tenni?
• Sokfelé jártam a tanulmányaim során. Ami a mostani szakmámban meghatározó az talán két külföldi tanulmányút. Amikor már a szülészeti klinikán dolgoztam, akkor jártam egyszer Heidelbergben, az ottani szülészeti klinikán, és ott egészen alap dolgokat kellett ellesnem.  Azt említettem, hogy ez egy nagyon nehéz időszak volt, nagyon sok újdonság volt, ezeket meg kellett tanulni és egy tényleg nagyon jól működő németországi klinikán sikerült több módszerrel is megismerkedni, egy kicsit megtanulni és utána azokat alkalmazni itt Magyarországon. A másik, ami számomra nagyon izgalmas és emlékezetes volt az egy New York-i tanulmányút, szintén egy nagyon jó nevű egyetemen, a Cornell Egyetem meddőségi centrumában töltöttem el másfél hónapot. Ott is mindent igyekeztem ellesni, tehát már nem csak az alapokat, nem csak a legegyszerűbb kezeléseket, hanem az egész rendszer működését. Tudományos projektekbe is egy kicsit bepillantást engedtek, hogy éppen milyen kutatásokkal foglalkoznak, és ott is nagyon sok mindent tanultam. Láthattam az ICSI módszert, ami spermium mikróinjekciót jelent, amit egy olyan kutató végzett, aki az első kezelést kidolgozta és az első publikációban szerepelt. Meghatározó élmények voltak ezek, annyira, hogy 2024 nyarán megint New Yorkba vetődtem és ha csak pár órára is, de felkerestem ugyanezt a laboratóriumot. Már más helyen működött, más laborvezetővel, de szívesen fogadtak és bepillantást nyerhettem egy kicsit a mostani működésükbe is.

Ha a laboratóriumi munkát nézzük, akkor mit tartogat a jövő? Akár a közelebbi jövőben vagy akár 20 év múlva vajon miről fogunk beszélgetni? Hol lehetnek még olyan lehetőségek, amelyek például az eredményességet javítják?
• Itt két irányról beszélnék leginkább:

Az egyik az nem is annyira a jövő, az már a jelenben is van, hogy azért dolgozunk, hogy újabb és újabb betegeket tudjunk bevonni a kezelésbe. Az egyik, amire a Semmelweis Egyetemen nagyon büszkék vagyunk, – hogy például a daganatos betegeknél tudjuk, hogy a kemoterápiás sugárkezelés egyik szomorú következménye az, hogy meddőséghez vezethet, és ezeknél a betegeknél – ma még kutatási projekt keretében, de van lehetőség arra, hogy a petefészek szövetet a kemoterápia előtt kivegyük, annak egy részét lefagyasszuk és visszaültessük. Ez hat-hét évvel ezelőtt indult el az egyetemen, egy nagy együttműködés keretében, onkológusok, nőgyógyászok, embriológusok, patológusok vettek benne részt. És ma már ott tartunk, hogy nem csak felnőtt, hanem gyermekek számára is elérhető ez a módszer, és megtörtént az első visszaültetés, most készülünk a következőre, jó eredményekkel. Tehát izgalmas új terület és ebbe az irányba mindenképpen tovább szeretnénk lépni.

A másik, hogy a klinikai embriológia területén is egyre nagyobb szerepet kapnak az új technológiai lehetőségek. A legéletképesebb embriók kiválasztásában például mind a mesterséges intelligencia, mind pedig a legkorszerűbb molekuláris genetika segítségünkre lehet a közeljövőben. 

Csak hogy a beszélgetés teljes legyen, meg kell említeni, hogy 2003-ban megkapta a Magyar Nőorvos Társaság által alapított Nívódíjat, 2024-ben pedig a Markusovszky Lajos-díjat. Illetve amire mindenképpen szeretnék kitérni, hogy a 2020-tól számítandó Magyar Embriológus Társaság alapító tagja és egyben vezetőségi tagja is.
• Ezekre a díjakra szívesen emlékszik vissza az ember, melyek általában közleményekért járnak. A legutóbbiban én igazából társzerző voltam, pont a gyermekeknél alkalmazott petefészekszövet fogyasztásnak az első esetét publikáltuk és ezt díjazta a Markusovszky Alapítvány, amire nagyon büszkék vagyunk.
• A Magyar Embriológus Társaságnak a létrehozása megint csak egy nagyon fontos előrelépés, hogy a klinikai embriológiának, mint szakmának egy önálló képviselete legyen, és ennek a megalapításában a kezdetektől fogva jelen voltam és a mostani vezetőségében is benne vagyok.

Rengeteg mindenről beszélgettünk, nyilván nagyon sok területet még csak nem is érintettünk, hiszen sok órát tudnánk a teljes pályafutása kapcsán beszélgetni, viszont az elmondottakhoz kell egy család is, aki mindezt támogatja, mindenben elnéző, amikor az a munkaidő egy picit tovább tart vagy akár a péntekekről beszélve, amikor nem lehetett még időben hazamenni. Csak néhány gondolattal meséljen nekünk a családjáról, illetve hogyha éppen nem dolgozik, akkor mivel tölti a szabadidejét?
• A gyerekeimre vagyok nagyon büszke, akik most már lassan felnőnek.
Hárman is vannak!
• Igen, a nagylányom két évvel ezelőtt fejezte be az egyetemet, orvos lett, és nőgyógyásznak tanul. A fiaim még pályaválasztás előtt állnak, de őket is mindig arra biztattam, hogy abba az irányba menjenek, ami igazán érdekli őket.
• A szabadidő eltöltése szintén nagyon fontos, hogy úgy válasszam meg, hogy olyan dolgokat csináljak, amik érdekelnek. Szeretek főzni, a sport is fontos szerepet tölt be az életemben, futás, kerékpározás, és az utóbbi időben – talán visszakanyarodnék az elejére, a kisfaluhoz, ahol az állatokkal, növényekkel ismerkedtem, ez – most is itt van az életemben, egy kis kert, ahova vissza lehet vonulni, csöndben kertészkedni és ahol a szeretteivel együtt tud lenni az ember.

Ilyen gyorsan elszaladt ez a fél óra én nagyon-nagyon köszönöm ezt a beszélgetést! Nagyon sok és jó munkát kívánok, sikereket, és a legfontosabb nagyon jó egészséget! Köszönöm szépen!
• Én is köszönöm szépen!

A teljes beszélgetés megtekinthető itt: