Kezelési eljárások

Kezelési eljárások

A termékenységi zavarok hátterében álló egészségügyi tényezőket ma már nagy alapossággal, fájdalommentes vizsgálatokkal derítik ki a szakemberek, ezért gyanú esetén minél hamarabb érdemes orvoshoz fordulni.

Számos oka lehet, ha a fogantatás természetes úton nem valósul meg.  A háttérben húzódó okok mind a nők, mind a férfiak számára megfelelő és alapos kivizsgálások után sok esetben egyszerűen és eredményesen kezelhetők, illetve szükség esetén időben elkezdhetők a személyre szabott asszisztált reprodukciós eljárások annak érdekében, hogy a vágyott gyermek minél előbb megszülethessen.
A termékenység helyreállítása

Sok esetben a termékenység helyreállítása nem igényel összetett eljárásmenetet, tájékoztatással, helyes életmóddal, diétával, a megfelelő testsúly elérésével, rendszeres mozgással, szükség esetén hormonkezeléssel, kisebb műtétekkel eredményt érhetünk el. Számos modern technika és műtéti eljárás áll rendelkezésre nők és férfiak számára egyaránt, amelyek gyakran mindössze egynapos klinikai jelenlétet igényelnek, többek között például a has-és méhtükrözés esetén. Egyes hormonzavarok hormonpótlással kezelhetők, illetve gyógyszeresen stimulálható a hormonelválasztás.

Ovuláció indukció, időzített együttlét
Az eljárás során a szakemberek a petefészkeket stimulálják a kezelésben használatos gyógyszerekkel, injekciókkal. Ezek a gyógyszerek szabályozzák a tüszőérést, a tüszőrepedést, a teljes női ciklus pontosan követhető, így az otthoni szexuális együttlét pontosan a peteérés időpontjához időzíthető. Ez a módszer tehát úgy segíti a teherbe esést, hogy az ahhoz szükséges folyamatokat összehangolja, a petesejt és a spermium találkozását megkönnyíti. A petesejt megtermékenyülése, az embrió fejlődése az anya szervezetében, természetes környezetben történik.

Inszemináció
Inszemináció során a tüszőrepedést az előző módszerhez hasonlóan gyógyszerekkel időzítik, de a spermiumok nem szexuális együttlét útján jutnak el a petesejthez. Az inszemináció napján a pár férfi tagja spermamintát ad, amit feldolgozás után, pontosan időzített módon a kezelőorvos juttat be a méhbe egy puha katéter segítségével. A petesejt megtermékenyülése, az embrió fejlődése itt is az anya szervezetében, természetes környezetben történik.

IVF, avagy in vitro fertilizáció
Az IVF a leggyakrabban alkalmazott asszisztált reprodukciós eljárás, melynek legfőbb jellemzője, hogy a termékenyülés és az embriófejlődés nem a természetes környezetben, hanem „in vitro” módon, mesterséges környezetben, az embriológiai laboratóriumban történik. Ezután a laborban létrehozott és tenyésztett embriót egy katéterrel juttatják vissza a nő szervezetébe, hogy ott az embrió megtapadhasson és a kívánt terhesség létrejöhessen.  
Az IVF egy speciális módszere az Intra-citoplazmatikus spermiuminjekciós eljárás, azaz az ICSI. Ezt azokban az esetekben alkalmazzák leginkább, amikor a férfinál a spermiumok száma nagyon alacsony, és azok nem megfelelő minőségűek, nem mozgékonyak. Az ICSI során laboratóriumi körülmények között, speciális mikroszkóp alatt egyetlen spermiumot injekcióznak közvetlenül a petesejtbe. Amennyiben sikeres a megtermékenyülés és az embrió fejlődése megfelelő, beültetésre kerül a méhbe.
Korábban több embriót is beültettek egyszerre, annak érdekében, hogy a lombikkezelés eredményesebb legyen. A több embrió beültetése ikerterhességgel járhat, mely magasabb szülészeti kockázatokat hordoz magában.  Manapság már inkább csak egy vagy kettő embrió kerül beültetésre, mert így nagyobb az esély az egészséges várandósságra, és sokkal biztonságosabb mind az anya mind a baba szempontjából.

Az IVF, azaz a lombikprogram hat lépésben

Első lépés: a petefészek stimulációja
Mivel menstruációs ciklusonként általában csak egy petesejt érik meg, ezért a lombikkezelés során hormonális kezeléssel stimulálják a petefészkeket, hogy ily módon akár 10-15 petesejtet is nyerjenek. Alapvetően ugyanazon természetes hormonokat használják injekció formájában, amelyek a szervezetben egyébként is irányítják a petefészek működését. Az injekciókat minden beteg más és más dózisban, személyre szabottan kapja. Ezek beadása időponthoz kötött, fontos az orvosi utasítás pontos betartása, és bizony sokszor kihívást jelenthet ezeket beiktatni a mindennapokban.
Ahhoz, hogy a petesejtek érését nyomon kövessék, 2-3 naponta ultrahangvizsgálat szükséges, illetve vérvétel is történik hormonmeghatározás céljából. 
A páciensek egy része érzékenyen reagál a stimulációra és a kelleténél több tüsző érik meg. Hiperstimuláció esetén a petefészkek megnagyobbodnak, hasi fájdalom jelentkezik és hányinger is kísérheti a folyamatot, ekkor tüneti, támogató kezelés adható. Sokkal fontosabb azonban a megelőzés, így azon páciensek esetében, akiknél nagyobb a hiperstimuláció kockázta, léteznek biztonságosabb stimulációs lehetőségek, és az embrióbeültetés halasztása, az embriók lefagyasztása jelenthet megoldást.

Második lépés: a petesejtek leszívása
A petesejtek leszívása egy hüvelybe helyezett ultrahang és egy úgynevezett punkciós tű segítségével történik, műtéti körülmények között, általában rövid altatásban vagy helyi érzéstelenítéssel. A petefészkekben található tüszőket sorban szúrják meg ultrahangos ellenőrzés mellett, a tüszőfolyadékot a petesejttel együtt leszívják, kémcsőben felfogják és az embriológiai laboratóriumba juttatják. A beavatkozás általában 10-15 percig tart.
A petesejt-leszívás összességében egy biztonságos eljárás, de kis számban előfordulhatnak szövődmények, amik jól kezelhetők. A leszívás után érdemes pihenéssel tölteni a napot.
Ritkán előfordulhat, hogy a punkció tervezett időpontjára a tüszők megrepednek, azaz az ovuláció a petesejtek leszívása előtt bekövetkezik. Petesejt-leszívásra ebben az esetben nem kerülhet sor.
Amennyiben a punkció során a leszívott tüszőfolyadékban petesejt nem található, a kezelés a tüszőpunkció után értelemszerűen abbamarad.

Harmadik lépés: a petesejtek megtermékenyítése
A leszívott petesejt a tüszőfolyadékkal együtt az embriológiai laboratóriumba kerül. A biológus mikroszkóp alatt keresi meg a petesejteket, majd azokat azonnal egy speciális tápoldatba helyezi. Az összes petesejt megkeresését követően a petesejtek szövettenyésztő edénybe, majd az élettani körülményeket utánzó inkubátorbakerülnek. Ezt követően van szükség a spermiumokra. A mintaadást megelőzően 3-5 napos önmegtartóztatás szükséges. A minta leadására külön helyiség áll rendelkezésre a lombikcentrumokban, de magukkal is hozhatják a párok. Ebben az esetben a mintát 1 órán belül be kell vinni a klinikára, közben 25-37 °C hőmérsékleten kell tartani (például a kabátzsebben), hogy a minősége ne károsodjon. A minta leadására gyógyszertárban kapható, egyszer használatos (steril) pohár használata javasolt. 
A laborban a spermiumokat speciális tápoldattal átmossák. Hagyományos megtermékenyítés esetén (IVF) meghatározott számú tisztított, mosott, feljavított minőségű spermiumot (100000/petesejt) cseppentenek a petesejtekre. Ebben az esetben a spermiumoknak saját maguknak kell megtermékenyíteni a petesejteket.
Az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) módszer esetén egy mikromanipulációs készülékkel a megtermékenyítést közvetlenül is el lehet végezni. Ez annyit jelent, hogy egy igen vékony, hajszál vastagságú kapillárisba egyetlen spermiumot szívnak fel, amit a petesejtbe juttatnak. A módszer elvégzéséhez elengedhetetlen, hogy a petesejtet megtisztítsák az azt körülvevő egyéb sejtektől, amihez egy vegyi anyaggal végzett úgynevezett enzimatikus emésztés szükséges.
Az embriológus és a kezelőorvos együtt dönti el az andrológiai vélemény alapján, melyik módszert választják a megtermékenyítésre. A döntés személyre szabottan, a páciens anamnézise és kivizsgálása után történik.

Negyedik lépés: az embriótenyésztés
Az embriótenyésztés során a megtermékenyült petesejt elkezdi osztódását, így az embrió a fejlődése során folyamatosan egyre több sejtből áll. Optimális esetben az első nap 2, a második nap 4, a harmadik nap 8 sejtből.  A 8 sejtes állapotot követően az embrió osztódó sejtjei egyre inkább összetapadnak, így jön létre a 4. napra az úgynevezett morula állapot, amikor az embrió sejtjei összeolvadnak, az egyedi sejteket már nem lehet megkülönböztetni. Ezután az embrió közepén egy folyadékkal telt üreg kezd kialakulni, amely egyre nő, így jön létre az 5. vagy 6. napra a blasztociszta, azaz hólyagcsíra állapotú embrió.
Az embriótenyésztés során az IVF centrum általában telefonon tájékoztatja a pácienseket az embrióik fejlődéséről. A friss hírekre való várakozás bizony lelkileg megterhelő lehet a párok számára.  
Az embrió fejlődése során a természetes szelekció egyre erősebben működik, ami azzal jár, hogy minél előrébb vagyunk az időben, annál inkább lecsökken a megfelelően fejlődő embriók száma. A kromoszóma-rendellenességekkel, egyéb problémákkal rendelkező embriók hajlamosabbak rendellenesen fejlődni vagy teljesen leállni a fejlődésben, tehát az 5. vagy 6. napig eljutott embriók között már jóval kevesebb a rendellenes embriók aránya, mint a folyamat elején a megtermékenyült petesejtek között. Ez az oka annak, hogy bár az 5. napos beültetés esetén általában jóval kevesebb embrió áll rendelkezésre, mint a 3. napon, de azok jobb minőségűek, életképesebbek, belőlük jóval nagyobb eséllyel jön létre terhesség.
A megtermékenyült embriók nagy része eljut a 3. napos állapotig, és körülbelül a fele fejlődik tovább az 5. napig, de ezek az arányok erősen függenek a páciensek egészségügyi hátterétől és a nő életkorától.

Ötödik lépés: embriótranszfer, embriófagyasztás
Az embriótranszfer leggyakrabban a petesejt-leszívást (0. nap) követő 3. vagy 5. napon történik. A beavatkozás során az embriókat műanyag katéter segítségével, a méhnyakon keresztül a méh üregébe helyezik. Ritkán előfordulhat, hogy a katéter felhelyezésekor menstruációs fájdalomhoz hasonló görcsölés jelentkezik. Az embriótranszfer elmarad, amennyiben a beültetés napjára nem maradt megfelelően fejlődő embrió, vagy ha egyéb indok (hiperstimuláció, korai progeszteron emelkedés, nem megfelelő nyálkahártya) miatt a beültetés nem javasolt.
Amennyiben van megfelelően fejlődő embrió, de nem javasolt az embrióbeültetés, az embriókat lefagyasztják, majd fagyasztva tárolják egy későbbi embrióbeültetésig.
A fagyasztás során az embriókat vékony, műanyagból készült, úgynevezett szalmára helyezik, majd rendkívül alacsony hőmérsékletre hűtik, ahol hosszú ideig tárolhatók, az életképességüket sokáig megőrzik. Az embriófagyasztás hatékonysága mára már 90% feletti, tehát 10 lefagyasztott embrióból legalább 9 szépen fejlődik tovább a későbbi felolvasztást követően.

Hatodik lépés: a beágyazódás segítése
Az embrióbeültetést követően további hormonpótlás szükséges, a nőket olyan hormonokkal kezelik, amelyek a menstruációs ciklus második felében termelődnek. Ennek hatására alakul át a méhnyálkahártya, felkészül az embrió befogadására. 
Terhességi tesztre, vérvételre általában a beültetéstől számított 14. napon kerül sor, amennyiben ez pozitív eredményt mutat, két hétre rá ultrahangos vizsgálatot végeznek.